Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A galamb --- CLXXIX. ---

2009.06.14
Kép       Egy fiúcska - egyik szomszédjuktól kapott egy kacagó gerlét .
Öröme rövidnek bizonyult mert a gerle nevetve kirepült az őrizetből , s e gyermek  megvigasztalan maradt .     A galamb berepült a városba , míg a fiúcska  továbbra is falun ragadt .    Abban az érzésében volt , hogy a galamb  lehetett az áldozat - az ő galambocskája .
     Az otthonmaradt többi kacagógerlének nevetése elhalkulni tetszett ,
mivel nem jó hírek érkeztek a városból .    Bizony szomorú is az , amikor a
vidám kacagást felváltja - az elgépiesült kocogás .
     Egy napon megkérdezte fiacskáját édesapja , hogy minden rendben van e ?
A gyermek azt felelte - igen édesapám , minden a legnagyobb rendben - hiszen
a rend minden , jóllehet semmi nem volt rendben .
    Mind az matatott fejében , hogy madara nem eshet áldozatul , s már futott
is a városba .    A kertváros gyümölcsfáin kutatta galambját és amiként haladt
a belváros felé ,  egyre hatalmasabbakká nőttek az épületek - miközben  az
emberek meg eltörpültek .
     A gyermek elfáradt és már-már feladta , amikor megszomjazván betért egy
elegáns bárba , gondolván , hogy kérhet egy pohár vizet - de amint a bárpulthoz ért ,
felfedezte galambját , amint egy bárszéken ült és más jómadarakkal együtt röhög , egy
cserbenhagyott fiúról szóló adomán - és különösen az bántotta a legjobban ,
amikor "galambocskája" – szárnyaival a fiúra mutatván , azt mondotta volt , hogy az
a fiú a történetben éppen úgy néz ki , mint ez a kis kölyök .
     Odahaza a gyermeket már mindenki kereste és a polgárőrség is bekapcsolódott
a kutatásba .    A rendőrség a titkosszolgálatokat is bevonta a nyomozásba , ám
nem találtak forró nyomot - és ezért nemzetközi körözést rendeltek el .
     Magam is tátott szájjal várom csupán , hogy a sültgalamb szájamba repüljön ,
mégis tehetetlenül állok e történet befejezése előtt - és ami a legborzasztóbb az az ,
hogy noha magam is városon élek , ám nem ismerem a várost - de annak lakóit és
bárjait sem .
     Főhősünk édesapja azonban kerékpárra pattanva bekarikázik a városba és
érdekes mód (!) ő is megszomjazik és betér a legelső bárba , hol megtalálja tizenkét
éves kisfiát - kezében a már újra mosolygó gerléjével .
    Majd - mindhárman elhelyezkednek az egyetlen kerékpáron , mely már nem is a
láncoktól meghajtva haladt , hanem a gerle szárnycsapásaitól és azon erőtől , amely
a visszatért kacagás általi örömben és a Hazatérés lehetőségében rejlett .
 
     Kedves Olvasóm - kívánom , hogy légy nagyon boldog !
Ajánlás , ha végére is : „ …és monda néki az ő Anyja : Fiam , miért cselekedted ezt
velünk ?    Ímé Atyád és én - nagy bánattal kerestünk téged : „
    
M B - 2009 június 11 - 
     Baráti Szeretettel : bősze emil miklós , az ártatlan vadgalamb(ász) .
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.