Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szélcsend --- CCLXIII. ---

2009.08.21
Kép A szél megmozdulására várok , de minden mozdulatlan .
A szél kivár és talán magamnak kellene egy lépést tennem - feléd .
Egy egyszerű-piciny lépésem azonban félő , hogy észrevétlen marad azon
hatalmas világban , melyet felfogni vágysz és keresnéd a Végtelen-tengert , aminek éppen a partján állasz - hol szétzilált gondolataid elemeit újra tartalommal töltenéd fel .
Innen a távolból , most nem is embernek , hanem valóságos óriásnak látlak , de az
is felmerül bennem , hogy – könnyezhet-e egy óriás ?
Amikor legjobban háborog is szíved , orvosod azt mondja , hogy minden rendben –
csupán szívednek rekeszeibe kerültek azon szorongások , melyeket nem volt , hogy
hová elrejts . A kapott recepten az szerepel , hogy ékesítsd fel magad és mázold
ki szemeid festékkel – és ebből Te azt olvasod ki , hogy mindeddig hiába szépítgetted
magad (?) .
Csak roskadozik lelked , mint gyümölcsfa a bő termés alatt és frigyed mind egyre
késik és mire odakapnál valaki után – már nincs ott senki és semmi .
A semmiből írok és érzem megmozdul a szél , ám nemcsak , hogy megmozdul ,
de kürthangot is hallok - ami harci riadót jelez .
Környezetemben most minden mintha ingadozna és reszketne , de nem érzem már
haragod tüzét és vészre nem következhet vész , még ha elhomályosulna is az ég .
A Végtelen-tengert , most elhagyatott városnak látod és szót kérsz , mert határoztál
és egy általam készített vitaminkoktéltól újra erőre kapsz – mivel nem rovarokkal
táplálkozol , mint a húsevő virágok .
Végül is elszabadult űrsiklód fékezőernyője hozzám irányít , igaz magam állítottam
át zöldre minden jelzőlámpát . Már senki és semmi sem gátolhatja meg ezen
emblematikus pillanatot – hiszen elérkeztél . Csendben és örömmel .
 
M B - 2009 augusztus 21 - Baráti Szeretettel : emil.bosze@freemail.hu
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

meseország

(asári, 2009.11.20 18:01)

A szél megmozdulására várok de minden mozdulatlan,....az ágon egy árny ül lankadatlan,.....hallhatatlan,... s szakadatlan érzem,... élem-éltem,...s nemis értem napjaim keserű magányát nélküle(d)...